Hogyan lehetséges, hogy az okos emberek buta döntéseket hoznak?

Több mint 100 évnyi kutatás után a pszichológusok többsége megállapodott a mérhető intelligencia (IQ) leírható definíciójában:

mint az érvelés, a tervezés, a problémamegoldás, az absztrakt gondolkodás, az összetett gondolatok megértése, a gyors tanulás és a tapasztalatszerzés képessége. Ez nem pusztán könyvekből való tanulás, szűk értelemben vett tudományos készség, vagy tesztírói okosság. Inkább a környezetünk megértésének szélesebb körű és mélyebb képességét tükrözi – a dolgok „felfogását”, „értelmét”, vagy azt, hogy „kitaláljuk”, mit kell tennünk.

Az IQ ilyen meghatározása alapján azt kellene várnunk, hogy a magas IQ-val (mérhető intelligenciával) rendelkező emberek életük során jobb ítélőképességet és döntéshozatalt mutatnak. Valójában elég sok tudományos bizonyíték szól e várakozás mellett – ez az IQ-nak nevezett dolog meglehetősen jó előrejelzője az iskolai jegyeknek, a munkahelyi teljesítménynek és az életben való sikeresség számos más aspektusának. Mindazonáltal lefogadom, hogy mindannyian találkoztak már olyan emberekkel életük és/vagy szakmai pályafutásuk során, akikkel kapcsolatban ilyen és ehhez hasonló megfigyeléseket tettek: Hogy lehetséges, hogy egy ilyen okos ember ilyen ostoba döntést hozott? Tudom, hogy valóban nagyon okos, és minden szükséges információval rendelkezett ahhoz, hogy jó döntést hozzon, hogyan lehetséges, hogy ilyen ostobán döntött? Más szóval: Miért van az, hogy az okos emberek néha buta dolgokat csinálnak?

Keith Stanovich kognitív pszichológus, aki azt tanulmányozza, hogyan gondolkodnak az emberek, érdekes választ adott erre a fontos kérdésre. Szerinte az IQ pszichológiai konstrukciója nem fedi le a kognitív képességek teljes terepét, amelyek lehetővé teszik számunkra, hogy hatékonyan alkalmazkodjunk a környezetünkhöz. A heurisztikák és torzítások kutatási programja alapján, amely számos szisztematikus hibát és torzítást fedezett fel ítéleteinkben és döntéseinkben, a kognitív működés egy teljesen új területét azonosította, amely csak gyengén-közepesen korrelál az IQ-val, és így magyarázatot adhat arra, hogy az okos (magas IQ-val rendelkező) emberek miért viselkedhetnek ostobán. A jó öreg racionalitásról beszél, amelyet úgy határoz meg, hogy az egyén céljai és meggyőződései alapján a megfelelő cselekvést hajtja végre (instrumentális racionalitás), és olyan meggyőződéseket tart, amelyek összhangban vannak a rendelkezésre álló bizonyítékokkal (episztemikus racionalitás). Modellje szerint a helyes ítéletek és döntések meghozatalához nemcsak kellően magas IQ-ra van szükségünk (mert az IQ még mindig bizonyos mértékig előre jelzi ítéleteink és döntéseink alkalmazkodóképességét, különösen olyan helyzetekben, amikor tudjuk, hogy a legjobbat kell tennünk), hanem két másik döntő fontosságú tulajdonságra is: Az első tulajdonság a természetes kognitív lustaságunk leküzdésére való hajlam – amikor megúszhatjuk, nem gondolkodunk, és a lassú, erőfeszítést igénylő gondolkodás helyett gyorsabb, automatikusabb, de sajnos kevésbé pontos kognitív mechanizmusokra hagyatkozunk.

Ahogy Henry Ford fogalmazott: „A gondolkodás a létező legnehezebb munka, valószínűleg ez az oka annak, hogy olyan kevesen foglalkoznak vele.”

A második tulajdonság egy különleges „elmefelszerelés” birtoklásán alapul, amely a logika, a valószínűségelmélet, a tudományos gondolkodás és más kognitív stratégiák, eljárások és struktúrák alapelveiből áll, amelyek együttesen lehetővé teszik számunkra a racionális gondolkodást és cselekvést. Mindkét tulajdonság tekintetében az emberek hasonló módon különböznek egymástól, mint az IQ-jukban. Sajnos a pszichometriai piacon nincs olyan jól bevált eszköz, amely ezt az „új/régi” konstrukciót mérné, de jó hír, hogy Keith Stanovich a csapatával együtt dolgozik rajta. Hogy bepillantást nyerjetek a racionalitás fent említett aspektusait megragadó feladatokba, az alábbi négy feladványt próbálhatjátok meg megoldani (a helyes/racionális válaszokat a cikk végén találjátok).

Teszteld magad!

1. Jack Anne-t nézi, de Anne George-ot nézi. Jack nős, de George nem. Egy házas ember néz egy nem házas emberre?

A) Igen
B) Nem
C) Nem lehet meghatározni

2. Egy ütő és egy labda összesen 1,10 dollárba kerül. Az ütő 1 dollárral többe kerül, mint a labda. Mennyibe kerül a labda?
$ ___

3. Kísérletet végeznek egy új értékesítési tréning hatékonyságának tesztelésére: 200 értékesítő vett részt a tanfolyamon, és javította eladásait; 75 vett részt a tanfolyamon, és nem javította eladásait; 50 nem vett részt a tanfolyamon, és javította eladásait; és 15 nem vett részt a tanfolyamon, és nem javította eladásait. Az alábbi 2 x 2 mátrix foglalja össze az eredményeket. Hatékony volt-e az értékesítési képzés?
[Igen/Nem]

4. A mellrák valószínűsége 1% egy negyvenéves nő esetében, aki részt vesz a rutinszerű szűrővizsgálatokon. Ha egy nőnek mellrákja van, 80% a valószínűsége annak, hogy a mammográfiás vizsgálat pozitív lesz. Ha egy nőnek nincs mellrákja, akkor 9,69% a valószínűsége annak, hogy a mammográfiája is pozitív lesz. Ha ebben a korcsoportban egy nőnek pozitív mammográfiája van rutinszűrésen, mekkora a valószínűsége annak, hogy valóban mellrákja van? ___%

Miért kellene nekünk, a HR-szakmában dolgozó szakembereknek érdeklődnünk Stanovich kutatásai iránt? Az egyszerű válasz az, hogy üzletünk nagy része a jövő előrejelzéséből áll. A 100 éves személyzeti kiválasztási kutatásnak köszönhetően ma már rendelkezünk egy sor érvényes és megbízható eszközzel a jövőbeli munkateljesítmény előrejelzésére. Annak ellenére, hogy a rendelkezésünkre álló eszközök előrejelző ereje nem rossz (hasonlítsuk össze például: 0,51-es korreláció az intelligencia és a munkateljesítmény között közepesen összetett pozíciókban, 0,08-as korreláció a koszorúér-bypass műtét és a túlélési arány között; 0,08-as korreláció a dohányzás és a tüdőrák 25 éven belüli előfordulása között; 0,11-es korreláció az antihisztaminok szedése és a váladék csökkenése között; 0,14-es korreláció az Ibuprofen fogyasztása és a fájdalom csökkentése között vagy 0,38-as korreláció a Viagra beadása és a szexuális funkció javulása között), a dolgok mindig lehetnek jobbak. Azzal, hogy egy új, növekvő érvényességű eszközzel egészítjük ki az intézkedések portfólióját, még pontosabbá és hasznosabbá tehetjük előrejelzéseinket.

Luděk Stehlík
ASI R&D Manager