A kreativitás sötét oldala

Az elmúlt években a kreativitás annyira fontossá és kívánatossá vált, hogy lassan talán a legdivatosabb tulajdonságként gondolhatunk rá. A legtöbb ember hajlamos arra, hogy magát kreatívnak gondolja, de nem is ez a lényeg. Pedig egyfelől nem kell, hogy mindenki kreatív legyen, de az biztos, hogy a szervezeteken belül kívánatos adottság nagyon sok pozíció tekintetében.
Másfelől a kreativitásnak is megvan a maga sötét oldala. Az a sötét oldala, ahol már nem produktív és nem kellemes a kreatív ember, sőt, inkább veszélyeket rejt magában a szervezetre nézve.
Természetesen nem minden kreatív ember problémás szükségszerűen, és az alább bemutatásra kerülő kapcsolatok is csupán korrelációk, de érdemes észrevenni. hogy ha egyre inkább pumpáljuk a kreativitást (egyre fokozzuk a munkatársak szintjét, vagy egyre több ilyen embert veszünk fel), egyre valószínűbb, hogy az alábbi jegyek felerősödnek.

Érzelmi instabilitás és kreativitás kéz a kézben?

A kreativitás és a rossz hangulat vagy az érzelmi kilengések kapcsolatát már a XX. század utolsó negyedében is módszeresen vizsgálták, és noha nem állíthatjuk, hogy minden kreatív ember egyben depressziós is (vagy fordítva), a kutatások többször bizonyították már a két tulajdonság közötti együtt járást. Egyébként elég csak belegondolni: a kiegyensúlyozott emberek általában túl boldogok ahhoz, hogy az alkotás vágyát gyakran megéljék, gyakran elégedettek önmagukkal és az eredményeikkel, azaz nem akarják azokat feltétlenül túlszárnyalni. A legtöbb személyiségtesztből kiemelhető művészprofil szintén erre utal, és még filmekben is rendszeresen (nem véletlenül) összekapcsolódik a két jegy. Gondoljunk csak a Csont nélkül főszereplőjére, aki maga mondja az egyik részben, hogy nem akarja kigyógyítani magát, mert attól fél, hogy akkor elveszik a hetedik érzéke. Dr. Robert Hogan is állítja, hogy az érzelmileg kevésbé kiegyensúlyozottak cserébe azt is hallják, hogy “nő a fű”, azaz képesek látni valamit, ami talán nincs is ott, de amit aztán láthatóvá tesznek és már kész is van az új termék vagy szolgáltatás.

Inkubátorba a kreatívokkal!

Szinte kötelező elem, hogy egy kreatív ember spontán, rugalmas, non-konform legyen. Hogy tolerálja a kockázatot, és örömét lelje a határok tesztelésében. Számára a szabályok szükséges rosszak, a lázadás pedig egyfajta életstílus. Természetes tehát, hogy emiatt általában kevésbé részletorientáltak, és a befejezés helyett inkább a kitalálás érdekli őket. Példáért nem kell messze menni, hiszen elég az Enron amerikai vállalatóriásra és az általuk “feltalált” kreatív könyvelésre gondolni: izgalmas és trendi dolog túljárni mások eszén, és soha nem látott ötletekkel megoldani azt, amit még senki, de a kiegyensúlyozott vállalati működésnek akkor van jövője, ha inkább abban érdekelt, hogy a környezet kiszámítható legyen, és előre jelezhető, a folyamatok pedig szabályozottak és tervezhetőek. Hogy ez mennyire igaz, arra jó példa a David McAdam által megfogalmazott game-changer jelenség, azaz hogy a szervezetek gyakran hiába keresik az igazán kreatív embereket, miután megtalálták, mégis megpróbálják beszorítani őket a szokásos, merev működési keretek közé. Keresett dolog tehát a kreativitás, de lehetséges, hogy jobb inkubátorba tenni, különben túl sok mindent felborít, vagy éppenséggel elhal.

...a kreatív elmék és a folyamatorientált emberek egészséges vegyítése lehetővé teszi a csapatok folyamatos fejlődését...

Nárcizmus egy kis kreativitással keverve

A XXI. század leginkább fenyegető árnya nem meglepő módon szintén kapcsolatban van a kreativitással. A nárcisztikus személy ugyanis többre tartja önmagát, és többet is foglalkozik önmagával, így szükségszerűen az ötleteivel is. Kevésbé érdekli mások véleménye, és csalhatatlanul hisz abban, hogy az ő elképzelése job és hibátlan. Érthető, hogy mindebből könnyen less kreativitás, hiszen olyan ez, mintha tápoldattal locsolgatnánk. Ráadásul hab a tortán, hogy a nárcisztikus emberek még az ötletességüket magát is jobbnak tartják, mint amilyen valójában, azaz egy átlagos érték mellett is úgy jellemezhetik magukat, mint extrém kreatív és innovatív személyeket. A hajthatatlanságukból kifolyólag pedig ezeket az ötleteket jobban keresztül is viszik, ami az eredményezi, hogy a környezetük is kreatívabbnak érzékelheti őket. Az eddig bemutatott melléktulajdonságokhoz képest tehát a nárcizmusnál az összekeverés veszélye is fennáll.

Konklúzió gyanánt

Minden kétséget kizáróan a kreativitás szükséges dolog. Ahogy egyes vállalatok szlogenje is diktálja: “a jövőt úgy lehet a legjobban megjósolni, ha mi alakítjuk”. Ehhez pedig kell az innováció, amely nélkül vélhetően még mindig kovakővel gyújtogatnánk a rengetegben. Ha jól kezeljük a témát, ha nem csak kreatív elmékkel duzzasztjuk fel az állományt, akkor fejlődni fog a csapatunk, és szervezetünk folyamatosan követi a piaci változásokat is. Ha van, aki végigviszi az ötleteket, új szolgáltatásokat vezethetünk be, és ha van, aki megcsinálja a régit (ami bevált), akkor pedig bevétel is less ahhoz, hogy az ötletekre is jusson forrás. Akárcsak a jóból, a kreativitásból is megárt a sok.

TUDNI SZERETNÉ, HOGYAN KEZELHETI A KREATÍV CSAPATÁNAK TAGJAIT? MIK A BUKTATÓI EZEKNEK AZ EMBEREKNEK? ENGEDJE MEG, HOGY BEVEZESSÜK A TÉMÁBA!

Hozzászólás küldése